1. fejezet

Magabiztosan lépkedtem a macskaköves úton, kezemben legutóbbi megfigyeltem adatait tartottam. Fejemre toltam méregdrága napszemüvegem, és belöktem magam előtt az épület ajtaját. A portán ülő idős nő udvariasan üdvözölt, mire biccentettem neki. Utamat a lift felé vettem, amivel egyenesen a huszadik emeletre mentem. Kettőt kopogtam, majd beléptem főnököm irodájába.

- Jó reggelt, Mr. Lawson! - üdvözöltem.

- Hello, Alexandra. Mit hoztál? - fürkészte a kezemben lévő mappát, mire a kezébe adtam.

- Ez az összes információ, amit össze tudtam gyűjteni.

- Remek! Van számodra egy új feladatom - csapta össze a mappát.

- Mi lenne az?

- Csak a szokásos, a közelébe férkőzöl és kiszeded belőle a lehető legtöbb információt.

- Az könnyű feladat lesz.

- Ne bízd el magad! Nagyon nehéz közel kerülni hozzá, eléggé elutasító, szóval légy óvatos és körültekintő! Egy rossz szó és vége.

- Kiről lenne szó?

- Luke Hemmings. Itt vannak az alapinformációk - nyújtott át pár lapot. Átvettem és eltettem a táskámba.

- Határidő?

- Mivel fontos, ezért nincs. Haladj a magad tempójába, de légy óvatos, mint már mondtam.

- Rendben, akkor holnap neki is kezdek, viszlát! - szemforgatva léptem ki a helyiségből és elindultam haza. Nem, mintha utálnám a főnökömet, csak nem kedvelem. Olyan túlbuzgó.

Beültem fehér Audimba és hazafelé vettem az irányt. Benyomtam a rádiót, hogy egy kis hangulatot teremtsek. Hazaérve ledobtam táskámat és nekiálltam főzni valami. Nem vagyok egy mesterszakács, de a spagetti az még jól megy. Mikor elkészültem, elővettem egy tányért meg egy villát és leültem az asztalhoz. Szedtem a friss ételből és enni kezdtem. Általában így telnek a mindennapjaim. Magányosan. Az elején még zavart, szerencsétlennek tartottam magam, hogy nincsenek barátaim s családom, de az idő múlásával elfogadtam. Nem kell nekem egy barátnő, aki élvezi az életet és ezt az orrom alá dörgölhesse. Nem vagyok átlagos, sosem voltam még bulizni vagy nyaralni, nem volt boldog gyerekkorom, nekem ezek közül egyik sem adatott meg. Éppen ezért vagyok zárkózott, nem beszélek senkivel csak a főnökömmel és a munkatársakkal, de velük is ritkán. De ez így jó, a munkám miatt amúgy sem hiszem, hogy lenne egy barátom is. 

Mikor befejeztem az evést a szobám felé vettem az irányt. Leültem az asztalomhoz, és elővettem legújabb megfigyeltem adait. Gondosan kivettem a papírokat és az asztalra helyeztem őket, majd tanulmányozni kezdtem.

Név: Lucas Robert Hemmings

Kor: 18

Foglalkozás: tanuló (St. Joseph Középiskola)

Státusz: egyedülálló

Szülei: Liz és Andrew Hemmings

Testvérek: Ben és Jack Hemmings 

Egy rövid leírás róla, és végül egy kép. Nos, nem tűnik nehéz feladatnak. Fiatal, szóval könnyű lesz az ujjam köré csavarnom. Úgy döntöttem holnap felkeresem. Eljátszom, hogy új vagyok a városban, segítséget kérek tőle, a többi pedig egyszerű lesz.
Ezekkel a gondolatokkal indultam el a fürdőszobába. Levettem a ruháimat, majd beálltam a zuhany alá. Megmostam a hajamat, megtörölköztem, lemostam a sminkemet és elindultam vissza a szobába. Befeküdtem az ágyamba, aztán lassan elnyomott az álom. 

Reggel kipihenten ébredtem, majd miután elvégeztem a szokásos teendőimet, felvettem egy farmert és egy fehér felsőt, majd lementem reggelizni. Elővettem egy tálat, tejet és müzlit, összeöntöttem őket és enni kezdtem. Mikor befejeztem az üres tálat a mosogatóba helyeztem, felkaptam a táskám meg a napsemüvegem és útnak indultam. Mivel fogalmam sincs hol lakik, ezért úgy gondoltam elmegyek az iskolájához, ott megvárom, követem egy darabig, aztán lecsapok rá. De, mivel még elég korán van, ezért úgy döntöttem bemegyek a közeli plázába, ott majd elütöm az időt. Leparkoltam a Westfield Pláza előtt, majd bementem. Millió emberrel találtam szemben magam, akik fel-alá járkáltak az épületek között. Nem szeretem a tömeget, rosszul leszek tőle, szóval megpróbáltam minél gyorsabban átverekedni magam az embertömegen és bemenni az egyik butikba. Választásom az egyik ruhaüzletre esett. Fél óráig járkáltam az üzletben, de nem találtam egy ruhát sem, ami tetszene. Sóhajtva kiléptem boltból és átmentem a következőbe, a könyvek birodalmába. Találtam is magamnak két könyvet, amiket azonnal megvettem. Ránéztem az órámra és elégedetten tapasztaltam, hogy indulhatok az iskolához. A plázából kilépve megcsapott a kellemes tavaszi szellő, amit annyira imádok. Felvettem a napszemüvegemet és gyalog indultam el az alig pár méterre lévő St. Joseph Középiskolába. Biztos távolságból figyeltem kiszemeltem, és rögtön meg is találtam, amint kilépett az iskolából egy másik srác társaságában. Szerencsémre rögtön utána elköszöntek egymástól és ellenkező irányba indultak el. Megbújtam az egyik bokor mögött, majd, mikor már biztonságos távolságban volt, követni kezdtem. Döbbenten tapasztaltam, hogy ugyanarra lakik, amerre én is. Mielőtt beléphetett volna bármelyik házba, lecsaptam rá.

- Szia! Nem tudod véletlenül merre van az Oxford Street? - mosolyogtam rá kedvesen.

- Itt végig egyenes, a második utcánál balra, majd jobbra - mutatta az utat.

- Á, köszönöm. Tudod, új vagyok a környéken és nem igazán tudom, hogy mi merre van - nevettem fel.

- Szívesen megmutatom neked a környéket, ha gondolod.

- Igazán? Ez nagyon kedves tőled... - egy kis szünetet tartottam.

- Luke. Luke Hemmings - nyújtotta a kezét.

- Alexandra Morgan.

- Mikor érsz rá, Alexandra?

- Nekem bármikor jó, még nem volt alkalmam munkát keresni.

- Szombaton?

- Rendben.

- Luke! - hallottam meg egy nyávogó hangot, mire Luke megforgatta a szemeit.

- Camila - fordult felé mosolyogva és adott neki egy csókot?!

- Ki a kedves barátod? - nézett rám gúnyosan.

- Alexandra, nem rég költözött ide a környékre.

- Örvendek - vettem fel egy hamis mosolyt.

- Szint úgy - vigyorgott, ami már inkább vicsorgásnak látszott. - Szívem, mehetünk? Megígérted, hogy elmegyünk moziba!

- Persze, csak még ledobom a cuccom. Örültem - bicentett felém. - Akkor szombaton.

- Rendben, sziasztok! - elköszöntem tőlük és elindultam vissza a plázához, mivel a kocsim még ott van.

Ez egész könnyen ment, ő maga ajánlotta fel a segítségét. Viszont az nem volt rajta a papíron, hogy barátnője van. Így nehezebb dolgom lesz.. De nem baj, megoldom. Nem ez az eddigi legnagyobb problémám. Mellesleg nagyon is ismerem a környéket, még álmomban is eltalálnék bárhova. De jobb ötletem nem volt, nem mondhattam, hogy a város másik felére vagyok kíváncsi, mikor itt lakom.
Ma csütörtök van, azt jelenti, hogy van még egy napom, addig azt hiszem utána nézek a közösségi oldalakon, biztos van neki.

Prológus

Minden egy küldetéssel kezdődött. Azt hittem olyan lesz, mint az összes többi: könnyű és gyors. De tévedtem. 

Azzal, hogy elvállaltam ezt a feladatot, életem legnagyobb hibáját követtem el. Bevontam őt az életembe, ő meg tönkretett mindent. Lerombolta a falat, amit az évek alatt sikerült felépítenem magam köré. 

De kezdjük az elején. A nevem Alexandra Morgan és kém vagyok.